Nem gondolta néhány éve,
Hogy ennyi ember megvesz érte – majd.
Ne már, nagyon gáz, hogy magáért is rajong már.

Címlapon a legjobb képe,
De hova tűnt már a saját énje – baj.
És ő beveszi, hogy ez most tényleg a valóság.

Igazi popsztár, túl nagy a tét!
Igazi popsztár, felhők közt él!
Igazi popsztár, sokat remél!
Szupersztár, szupersztár, szupersztár!

Színpadra csak félve lépett,
Az izgalomtól arca égett – mart
Ma már, azt hiszi, csak érte él ez a nagy világ.

Néhanapján önveszélyes,
Mert elfelejti mi az élet – jaj.
De kár, egyedül nem tudja mi az a boldogság.

Igazi popsztár, túl nagy a tét!
Igazi popsztár, felhők közt él!
Igazi popsztár, sokat remél!
Szupersztár, szupersztár, szupersztár!

Igazi popsztár, túl nagy a tét!
Igazi popsztár, felhők közt él!
Igazi popsztár, sokat remél!
Szupersztár, szupersztár, szupersztár!

Hova tűnt az a jó, aki volt? Mintha nem tudná!
Bárhol is keresi, nem leli, de a sors nem sokáig vár…

Igazi popsztár, túl nagy a tét!
Igazi popsztár, felhők közt él!
Igazi popsztár, sokat remél!
Szupersztár, szupersztár, szupersztár!

Igazi popsztár, túl nagy a tét!
Igazi popsztár, felhők közt él!
Igazi popsztár, sokat remél!
Szupersztár, szupersztár, szupersztár!